|
 |
Pszichoedukáció
Amikor egy
személynek viselkedési, lelki vagy testi problémái,
nehézségei vannak, speciális információkra van szüksége
családja és maga számára is ahhoz, hogy tudják és megértsék,
mi történik vele: hogyan magyarázhatók a megjelent tünetek,
milyen megoldási lehetőségek kínálkoznak. Minél többet tud a
páciens környezete, családja az adott problémáról, annál
kevésbé fogja esetlegesen magát a pácienst vagy éppen
önmagát okolni a probléma bekövetkeztéért. Hogyan juthatnak
maguk az érintettek, valamint családtagjaik az adott
problémával, kapcsolatos speciális információkhoz?
Olvashatnak például autodidakta módon szakirodalmat az adott
problémáról, vagy érdeklődhetnek ismerőseiktől, akik
ugyanazzal a problémával küzdenek.
Az ismeretszerzés
történhet azonban szakemberek által kidolgozott és pontosan
megszervezett intézményes keretek között is, melynek nagy
előnye, hogy kontrollálható mi, és hogyan hangzik el. Ez
utóbbit nevezi a modern szakirodalom pszichoedukációnak,
melynek lényege, hogy megfelelő ismeretanyaggal lássa el a
pácienst és hozzátartozóit problémával kapcsolatban.
Lényege, hogy a kliensnek megtanítják az összes fontos
dolgot, amit a problémáról tudni kell, továbbá azt, mit
lehet tenni a változás érdekében. A kliens a pszichoedukáció
során a problémával kapcsolatosan fontos ismeretekre tesz
szert, információt szerez a változást, gyógyulást elősegítő
tényezőkről és a rizikó faktorokról egyaránt.
A
pszichoedukáció természetesen kiegészítő kezelési forma,
önmagában nem elegendő, nem hozza meg a kívánt eredményt.
|
|
