|
|
Társfüggőség
A társfüggőség
hátterében (többek között) a folytonos visszaigazolás iránti
sürgető szükséglet áll. Természetes, hogy nem közömbös
számunkra, mit mondanak, vagy gondolnak rólunk, többnyire
jól esik, ha dicsérnek, ha mi vagyunk a legjobbak. Ha
azonban életünket mások, vagy egy másik személy véleményére,
ítéleteire építjük, könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe,
hogy bármit is teszünk, soha semmivel nem érdemeljük ki az
elismerő visszaigazolást. Ha a partner értékítélete a mérce,
az általában odavezet, hogy a partner tudatosan, vagy
tudattalanul, de felismerve ezt a függőséget a saját érdekei
szerint alakítja életünket, kihasználja függőségünket és
többnyire vissza is él vele. Ha a társ helyeslése,
szeretete, véleménye a legfontosabb, ha elmaradoznak a saját
barátok, programok és állandó bennünk a szakítástól
elhagyástól való félelem, érdemes elgondolkodni azon, hogy
valóban ilyen-e az a kapcsolat, amiről
kislányként/kisfiúként álmodtunk.
A társfüggőség
felismerését nagy mértékben megnehezíti, hogy valamennyire
mindenki függ a társától. Nagy különbség van azonban abban,
hogy a kapcsolatban jelenlévő függőség-függetlenség épít-e
vagy rombol. Egy kapcsolat képes olyan tulajdonságokat,
képességeket, tevékenységeket kihozni belőlünk, amikre
büszkék vagyunk, amik által teljesebbnek érezzük életünket.
Ha azonban csak szenvedés, magára hagyottság, kritizálás és
hibáztatás a részünk, nagy hiba azzal vigasztalni magunkat,
hogy egyszer majd minden jobb lesz. Nem lesz jobb. De
rosszabb igen. Automatikusan a kialakult helyzet nem oldódik
meg, a partner magától soha nem tér jobb belátásra.
A változásért
tenni kell.
 |
|
